"A playback olyan előadásmód, amelyben a zene és az énekhang valójában felvételről megy, a zenekar, az énekes vagy együttes pedig a játékot vagy az éneklést csak szimulálja, vagyis csak egy látványszerepet játszik."
Ez az előadásmód önmagában még nem tartozna bele a témánkba, de ha valaki úgy énekel playback-ről, hogy nem a saját hangját használja - azaz megtéveszti a közönséget -, azzal már erős belépőjegyet szerzett a médiahackek világába.
A Playback-et eredetileg azért találták ki, hogy ha a helyszín nem is lenne megfelelő az élőzenére, akkor is élvezhető műsort tudjanak előadni a közönségnek az énekesek.
Természetesen ezzel rengetegen visszaéltek már a kezdetektől fogva.
Erre
az egyik legjobb példa Frank Farian német producer munkássága. Neki köszönhetjük többek között a
Boney M-et is, akiket akkoriban az ABBA legnagyobb vetélytársának tartottak.
Farian számára a fő hangsúly a látványon volt, mindössze annyi volt számára a lényeg, hogy az általa kreált - és énekelt - dalok mellé egy épkézláb csapatot tudjon állítani, éppen ezért
eszébe sem jutott profi énekeseket keresni. A dalokat imádta a közönség, ezért producer úgy döntött, hogy innentől kezdve elég 3 csinos lány és - az egyensúly miatt - egy "energiabomba dumagép" fiú, és máris kész a sikeres popbanda. És igaza lett.
Farian először Claudia Barry-t próbálta beszervezni a csapatba, de mivel a hölgynek hangja is volt, ezért hamar elege lett az ál-éneklésből, így ő rövid úton távozott is a csoportból.
A ma már ismert formációt 1976-ra sikerült összehozni: viszont itt is
csak 2 fő énekelt valójában a 4-ből: Liz Mitchell és Marcia Barett voltak a valódi énekesek, Maizie Williams - aki mellesleg korábban modell volt - már csak csinos alakját és tátogását adta bele a produkcióba, Bobby Farrell pedig szintén csak úgy csinált, mint aki bele is szólt volna a mikrofonba: az Ő szövegeit Farian mondta fel, így Bobby is már csak a mozgását tudta belevinni az előadásokba.

A Boney M után Farian újabb együttest hozott létre
Milli Vanilli néven. Itt két fekete srácnak adta meg a lehetőséget, hogy feltörjenek, és ők meg is tették - igaz, nem a saját hangjukkal. Farian segítségének köszönhetően első lemezük akkora siker lett, hogy Grammy-re jelölték őket. Viszont a fiúknak a fejükbe szállt a dicsőség, ezért Farian kiteregetett a sajtónak, miszerint "a két modell/táncos srácot, Fab Morvant és Rob Pilatus-t a berlini Dance Klubban szedte össze, méghozzá abból a célból, hogy tehetséges, de nem éppen jóképű felfedezettjeinek "arcokat" biztosítson. "
Természetesen ezek után várható volt a hatalmas botrány: a Grammy-t visszavették tőlük, ők pedig eltűntek a süllyesztőben.
Ma is
sokan próbálkoznak a playback-el, de a hatalmas konkurenciának köszönhetően ez egyre jobban visszaszorulóban van, így egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a nézők és hallgatók becsapását.
Forrás:
napvilag.net,
velvet.hu,
wikipedia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése